Episema glaucina

Holomediterrán faj, mely kelet felé egészen az Uraiig, illetve a Déli-Kaukázusig terjedt el. Areájának északi határa Közép-Európában és a Benelux-államokban van, dél felé valószínűleg a Földközi-tenger afrikai partvidékéig hatol, bár ez utóbbi adatok megerősítésre szorulnak. Hazánkban a kifejezetten meleg, száraz élőhelyeken fordul elő, legnagyobb valószínűséggel dolomit-sziklagyepeinkben és az alföldi homokokon gyűjthető. A mesterséges fény vonzza, szürkületkor és késő éjjel zseblámpával is eredményesen kereshető. Egyetlen nemzedéke augusztus végétől október közepéig repül. Hernyóként, ritkábban peteként telel. Tápnövényei Anthericum, Muscari és Ornithogalum fajok, a hernyó a hagymákban lakik és táplálkozik. (= unicolor DUPONCHEL, 1835; hispana BOISDUVAL, [1837]; meridionalis CARBERLA, 1888; flavosignata TURATI, 1923; teriolensis HARTIG, 1924; abruzzorum DANNEHL, 1929). Típuslelőhely: Németország, Frankfurt am Main. [Ronkay&Ronkay, 2005]