Közép- és Észak-Európától a Kaukázus vidékén át az Amurig előfordul, de helyi elterjedésű, és sok helyen hiányzik. A magyarországi populációk megegyeznek a törzsalakkal. Hazánkban mindenütt előfordul és gyakori, különösen folyók árterületein, vízparti növénytársulásokban, kertekben. 2 nemzedéke VI-VII-ben és VIII—X-ben repül. Hernyója barna, sötétszürke hosszanti rajzolattal. Néhány szelvényén világos gerincfoltok, ezen belül fekete rajzolat és fehér pontocskák vannak. A kizárólag éjszaka táplálkozó hernyó kecskefűzön, ritkábban más fűzfajokon is él. Bábja vékony, fényes feketésbarna. A pete telel át [= apiciaria (I)ENIS & SCIIIFFERMÜLLER, 1775)].
