^
Szalkai József Lepkészeti egyesület
Főoldalon » ÉJJELI LEPKÉK (HETEROCERA) » Geometridae » Ennominae » Dyscia conspersaria


Dyscia conspersaria

(Denis & Schiffermüller, 1775) - sziklaüröm-araszoló

Alapadatok

Repülési idő:
Jan Feb Már Ápr Máj Jún Júl Aug Sep Okt Nov Dec
Méret 28-35 mm.
Tápnövény: Hernyójának tápnövényei zsálya (Salvia) és üröm (Artemisia) fajok.
Természetvédelmi státusz:   Védett faj
Pénzben kifejezett értéke: 2 000 Ft
Hasonló faj(ok): Nincs hasonló faj.
Faj leírása:

A faj elterjedését (a világon) igen nehéz meghatározni, mert több, nehezen szétválasztható faj adatai keverednek. Európában megtalálható a Kárpát-medencén kívül Dél-Franciaországban, Közép- és Dél-Olaszországban, a Bécsi-medencében és az Urál déli részén. Magyarországon eddig főleg mészköves (és egyéb bázikus) sziklás helyekről került elő (mecsek, Villányi-hegység és a Középhegység több pontja). Az imágó nappal a sziklákon pihen, éjjel mesterséges fénnyel kereshető. Hernyójának tápnövényei zsálya (Salvia spp.) és üröm fajok (Artemisia spp.). Egyetlen nemzedéke május közepétől június végéig repül.

Az imágó elülső szárnyának középfoltja két párhuzamos és csak alig összehajló, végein elmosódott vonalkából áll; a folt belseje világos (szemfolt). Feje és tora világos sárgásszürke, torát hosszú és igen finom szőrzet borítja, amely részben a potrohra is ráborul. Potroha sötétebb sárgásszürke, farpamacsa szürkéssárga. Szárnyainak alapszíne világosszürke, változó erősségű barnásszürke behintéssel. Elülső szárnyán a szemfolt hosszúkás, hátulsón kicsiny, kerek, fekete középfolt van. Mind az elülső mind a hátulsó szárnyán a harántsáv sötét szürkésbarna pontokra és ék-alakú foltokra szakadt. Elülső szárnyának fonákja sárgásbarna, a hátulsóé szürkésfehér. Rojtja közepesen hosszú, barnásszürke, fényes.

A faj elterjedését rendkívül nehéz meghatározni, mert hat különböző, de külsőleg alig vagy egyáltalán nem szétválasztható faj adatai keveredtek a legutób­bi időkig. Éppen ezért csak azokat az adatokat vehetjük bizonyítottnak, amelye­ket ivarszervi vizsgálatok is alátámasztanak. Ily módon a régebben ugyancsak széles elterjedési terület (csaknem egész Európa az Urálig, Kisázsia és Közép-Ázsia) a következőkre zsugorodott: Dél-Franciaország, Közép- és Dél-Olaszország, a Bécsi-medence, a Kárpát-medence s az Urál déli része. Hazánkban eddig főleg mészköves (és egyéb bázikus) sziklás helyekről került elő V—VI-ban. Ismert lelő­helyei: a Középhegység több pontja, a Mecsek és a Villányi hegység. Az imágó nappal a sziklákon pihen, éjjel mesterséges fénnyel gyűjthető. Hernyója vöröses-szürke, gerincsávja fehér, oldalsávjai sárgásfehérek és barnák. Zsályán és ürömön él, áttelel. [Vojnits,1980]

Képek

Természetfotó Imágó Pete Lárva Báb Tápnövény Élőhely Egyéb
Természetfotó