Az előző fajhoz hasonló elterjedési típusú, de annál sokkal kevésbé expanzív faj: északi area-határa nagyjából a Kárpátok északi vonulatainak magasságában húzódik, és nem terjed ki az erdőssztyeppzóna kelet-európai maradványaira sem. Hazai elterjedése részben átfed az előző fajéval, de annal sokkal lokálisabb és ritkább. Elsősorban a középhegység és a dombvidék meleg déli lejtőinek és sziklavidékeinek bokorerdeiben találták, a síkvidékről nagyjában-egészében hiányzik. Jól csalétkezhető, és a mesterséges fény is vonzza. Egynemzedékes, augusztus végétől október végéig repül. Hernyója sárgászöld, Hátvonala világossárga, oldalvonala sárga, alulról sötéttel árnyékolt. A légzőnyílások fehérek, fekete keretűek. Talajban bábozódik. Peteként telel. A hernyó tölgyfélék leveleit fogyasztja, fő tápnövénye a molyhos tölgy {Quercus pubescens). Típuslelőhely: Olaszország, Firenze (= distans HÜBNER, [1813]; suberis DUPONCHEL, 1827). [Ronkay&Ronkay, 2005]