Dicranura ulmi

A Nyugat-Palearktikum déli részén előforduló faj Magyarországon szórvá­nyosan található olyan helyeken, ahol tápnövényei — különböző szil fajok — tenyésznek: ligeterdőkben, száraz erdőszegélyeken, ártereken; az Alföldön éppen Úgy, mint dombvidékeinken. Hegyvidékeink magasabb, hűvösebb részein nem él. Az utóbbi időben számos korábbi élőhelyén megritkult vagy eltűnt, részben a tápnövényt pusztító szilvész miatt. Egy nemzedéke van, IV elejétől (helyenként már III második felétől) V elejéig repül, a mesterséges fény vonzza. Hernyója sárgás- vagy barnászöld; sárga, feketével körülrajzolt pontokkal. Selymes, rövid szőrzet borítja. Hátán világosszürke, feketével tarkázott sáv, oldalán elmosódott sárga vonalak vannak. Farlábai helyett 2 hosszú, tompán végződő nyúlványa van. VI, VII-ban él, majd tápnövénye tövében bábozódik be. Bábja sötétbarna, áttelel (=cassiniaEsPER,1758).

A Nyugat-Palearktikum déli részén előforduló faj, Magyarországon szórványosan fordul elő ligeterdőkben, ártereken, erdőszegélyeken. Különböző ulmus-fajokon fejlődő lepkénk, amelynek egy nemzedéke tavasszal, március közepétől-végétől április végéig repül. Elsősorban melegebb mikroklímájú hegy- és dombvidéki erdőkben él, sík vidéken ritka.

Az imágó feje és tora sötét hamuszürke, potroha többé-kevésbé sárgás vagy grafitfényű. A tort és potrohot lesimuló, a lábakat hosszú és gyapjas szőr fedi. A elülső szárnya erősen nyújtott, a rajzolat csak gyengén látszik. Emlékeztet a csuklyásbagoly (Cucullia) fajokra. A harántsávok fekete pontok és szürke foltok sorából állnak, a középfoltot elmosódó szürke folt jelzi. A szegélytérben élesebb vagy elmosódottabb vonalak sora húzódik. A hátulsó szárny kicsi, fehér, csak kissé sárgás vagy szürkés. Az erek fényes szürkéssárgák, a rojt szürke, az elülső szárnyon fehér vonalakkal.