A Palearktikum fenyves övezetében elterjedt faj Magyarországon tűlevelűekkel elegyes lomberdőkben, természetes és ültetett fenyvesekben mindenhol él és sokfelé gyakori. Kelése és Így az imágó rajzása erősen elhúzódik; első példányai rendszerint már V végén, VI elején megjelennek, de még VIII-ban és IX-ben is rajzik. Idős hernyója szürkés vagy szürkésbarna, igen változékony, akárcsak az imágó. Hátán barna foltok, közép- és utótorán feketéskék csupasz foltok vannak, az utóbbiak mellett apró vörös pontok is találhatók. Oldalain szürkés, elmosódott ferde vonalak vagy hosszúkás foltok láthatók. Ősszel, majd áttelelés után tavasszal elsősorban erdei fenyőn, néha lucon él. Nyugat- és Észak-Európában az erdei fenyvesek komoly kártevője. Nálunk régi leírások szerint a múlt században volt tömegee, azóta a telepített fekete fenyvesekben okoz kárt. Bábja sötét vörösbarna, feketés szárnytokokkal és halványabb szelvényközökkel.