A Magyarországon is honos törzsalak Közép- és Észak-Európában nem ritka, de előfordulása meglehetősen helyi jellegű. Keleten Szahalin-szigetig terjedt el, de ott már földrajzi alfajokra tagolódott. Hazánkban eddig csak a nyugati határszélen (Szakonyfalu), illetve a Bükk és a Zempléni-hegységben gyűjtötték néhány példányát. Fenyő- és kevert erdőkben, valamint lomberdők tisztásain és Iáperdőkben egyaránt előfordul. Egyetlen nemzedéke VII—VIII-ban repül. Hernyója szürkésbarna, máskor okker színű, hátfoltjai világosak. Különböző tűlevelű fikon, továbbá tölgyön és bükkön él. A hernyó telel át [= sericearia (CURTIS, 1826)].