Deilephila elpenor

A Palearktikum középső részétől Japánig elterjedt faj Magyarországon általában gyakori. Az Alföldön ritkább. 1. nemzedéke V közepétől VII elejéig, a 2. VIII-ban rajzik. Késő alkonyatkor kezd rajzani, és virágokat látogat. A mestersé­ges fény jól vonzza. Fényes zöld petéit egyesével helyezi a tápnövényére. Hernyója világos alapszínű; zöld, barna, de máskor feketésbarna. Fő rajzolati elemei a 4. és 5. szelvény oldalának fekete, szemfoltszerű mintái, amelyekben 1-1 változó színű — vörös, sárga, vagy krémszínű — félhold alakú mag van. Hátán és oldalain váltako­zó erősségű fekete sávok futnak, s az oldalsók elmosódottak. Emellett a torszelvé­nyen 1 világos csík is fut, ez a test vége felé még halványan látszódhat. A szelvény­határokon fekete szögletes foltok vannak. Meggörbült hegyes szarvacskája fekete vagy feketésbarna. Nyáron, majd ősszel különböző lágyszárúakon él, elsősorban füzike (Epilobium) és galaj (Galium) fajokon, sőt szőlőn is megtalálták. Éjjel táplál­kozik. A talajban, laza szövedékben bábozódik. Világosbarna bábjának szárnytokja és hátoldala sötétebb, felületét sötét pontozás borítja. A lapos, széles kremasternek lehajló csúcsa van. A nyári bábok egy része és az őszi bábok áttelelnek.