Cupido decolorata

Elterjedésének nyugati határa a Bécsi-me­dence, ettől keletre a Balkán-félszigeten át egészen Kis-Ázsiáig elterjed. Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága 12-13 mm. A hím szárnyainak felszíne zöldesen csillogó ezüstkék, erős fekete behintéssel, a sejtvégi folt alig látszik. Hátulsó szárnyán a farkinca rövid. Fonákja szür­ke, a pöttyök szokott rajzolatával. A hátulsó szárny középtéri foltsorának felső két, illetve hatodik és kilencedik pöttye egy vonalban van.Nősténye barna, felül rajzolat nélküli. Fonákja, mint a hímé. A hímek kormozottsága lehet igen erős, de egyes példányok fakóbbak, kevésbé ezüstösek, kormozottságuk pedig az erek menti részekre korlátozódik. Két nemzedéke repül; az első májustól júniusig, a má­sodik júliustól augusztusig. A Bihar-hegység magasabb, de még meleg he­lyein talán csak egynemzedékes. Molyhos-tölgyesek tisztásain, erdős-bokros dolomitlejtőkön, löszpuszta-gyepekben él. A populációk egyedszáma alacsony, etológiájukról nincs adatunk. A hernyó tápnövényét sem ismerjük. Kutatásaink szerint kifejezetten ritka és lokális faj, sokkal ritkább, mint például a fakó ékesboglárka (E. antealcetas), amellyel egyes területeken (Bükk hegység, Bihar-hegység) talán hibridizálódik.