Cupido argiades

A Pireneusoktól egész Eurázsián keresztül Japánig elterjedt. Az amerikai kontinensen is élnek rokonai (E. amyntula és E. comyntas). Az elülső szárny felső szegélyének hossza 10-15 mm, a hím szár­nyai felül liláskékek, keskeny, fekete szegéllyel, a hátulsó szárny belső szegé­lyében fekete pöttyök díszlenek. Fonákja világosszürke, az elülső szárny középtéri foltjainak sora enyhén íves, a szegélytér belső szögletében - a farkinca fölött - sárga foltok és fekete pöttyök láthatók. A nőstény fonákja hasonló, de szárnyainak felszíne barna, és a szárnyak tövénél kék behintés csillog. A hátulsó szárny belső szögletétnarancssárga szegélytéri foltok díszítik. Az első nemzedék kicsi, míg a nyári nemzedék nagyobb. A nyári nemzedék nőstényein sokkal kevesebb a kék behintés. Három nemzedéke van évente.Egy tavasszal (április-május), kettő nyáron (június-július és július-szeptember). Olykor egészen ké­sői példányokkal (október és november eleje) is találkozhatunk. Élőhelyei üde, nedves rétek, kaszálók, lápok szegélyei, ligetes ártéri erdők, vízmosások és tavak partjai. Kóborlásra hajlamos faj, de tömegesen sosem vándorol. Nincsenek állandó populációi, egy - két évig előfordul élőhelyén, majd pár évre eltűnhet. Mindkét ivar jól repül, szeretik a rétek, kaszálók sásos, magasfüves és bozótos szegélyeit. Hegyvidéken csak ritkán fordul elő, sík- és dombvidéken gyakori. A hernyó tápnövénye elsősorbana réti here (Trifolium)  és a szarvas kerep (Lotus corniculatus). Kovács Lajos faunaműveiben még több mint hatvanlelőhelyét közli, ámmára a ritkább nappali lepkék közé sorolhatjuk. Ennek oka elsősorbanaz üde rétek, vizenyős területek fogyatkozásában keresendő.