Cupido alcetas

A faj Nyugat-Európában egyelőre nem ismert, aKárpát-medencétől keletre még Ukrajna és Szibéria délnyugati vidékeiről jelezték. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 14-16 mm. A hím szárnyainak felszíne tiszta liláskék, keskeny fekete szegéllyel, a sejtvégi folt vonalkája nélkül. Hátulsó szárnyán a farkinca rövid. Fonákja szürke, a bog­lárkalepke-félékre jellemző pöttyös rajzolattal. A hátulsó szárny középtéri foltsorának felső két, illetve hatodik és kilencedik pöttye nincs egy vonal­ban.Nősténye barna, felül rajzolat nélküli. Fonákja olyan, mint a hímé. Nem változékony, csak a nemzedékek különböz­nek méreteikben: a tavaszi kisebb. Évente két nemzedéke repül, májusban és júliusban. Élőhelye: láprétek, üde kaszálok, patakparti vizenyős területek, keményfás ligeterdők füves-sásos nyiladékai. A hímek revírt tar­tanak, előszeretettel telepednek zsombékcsomóra, kákavégre. A nőstény ki­zárólag a hernyó tápnövényére - a réti herére (Trifolium pratense) - petézik. A lepkék és a hernyók életmódjáról még keveset tudunk. A Kárpát-medencében a Dráva és a Zala mentén mindenütt, továbbá,az Ipoly, a Kraszna és a Körö­sök mentén helyenként gyakori. Ezen kívül előfordul a Tisza mentén, az Északi-középhegység egyes völgyeiben, továbbá Debrecen környékén is számos nedves, lápos élőhelyen.  KovácsLajos leírásai nyomán még csak fél tucat lelőhelyét ismertük. A régebbi Irodalomban az E. alcetas - az E. antealcatasszal és az E. decoloratusszal együtt - általában mint „L. argiades var. coretas" szerepel. Faunaterületünk egyik érdekes faja, és mint a legtöbb nedvességet kedvelő lepke, különösen érzékeny a vízszabályozásra. Így a Dráván tervezett hos­szú vízlépcsőrendszer megépítése számos, európai viszonylatbanis fontos kolóniát semmisítene meg. Az Ipoly menti populációk helyzetét nem ismer­jük a szabályozás előtt, jelenlegi nagyságukról és állapotukról még most sincs pontos adatunk.

E faj két nemzedéke májusban és júliusban repül, hernyója a réti herén (Trifolium pratense) fejlődik, bár egyes irodalmi adatok tápnövényként a koronafürtöt (Coronilla sp.) és a takarmánybükkönyt (Vicia sativa) is megemlítik. Noha Magyarországon több helyütt előfordul (például a Tarna-vidéken, a Kis-Balatonnál, illetve Debrecen és Konyár környékén több állományát is megtaláltuk), nagyon lokális, előfordulása mindenütt különösen jelentős adat. A lápos, vizenyős, nedves élőhelyeket kedveli, gazdag növényzetű réteken, vízpartokon, csatornák és patakok mentén találkozhatunk példányaival. Élőhelyén helyenként nem ritka. Elkülönítését a rokon Everes argiadestől (és részben az Everes decoloratustól) csak tapasztalt szakember tudja hitelt érdemlően elvégezni.