Cucullia scopariae

Euroszibériai faj, a Palearktikum keleti és középső harmadában szélesen elterjedt, a zonális sztyepp nyugati peremvidékei jelentik elterjedése nyugati határait. Európában legnyugatabbra a Kárpát-medencében, Csehországban és Németországban található, szinte mindenütt homokpusztákon, viszonylag nedves homoki gyepekben, ürmös bozótosokban tenyészik. Magyarországról csak néhány helyről ismerjük (a Balaton környékének néhány pontja, a Gerecse lábának homokos rétjei, Csepel-sziget és Soroksár, a Duna-Tisza-közi homokhátság egyes területei, Nyíregyháza). További adatai elsősorban az Alföldről várhatók, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy jelenleg ismert élőhelyeinek többsége végveszélyben van. A lepke éjszaka aktív, a mesterséges fény csak kevéssé vonzza. Egyetlen nemzedéke július második felétől szeptember elejéig repül. A fiatal hernyó a C. argentea HUFNAGEL hernyójához hasonló, de sárgásabb zöld, háti és oldali vörösbarna foltjai nagyobbak és élénkebb színűek; folyamatosan a tápnövény - az Artemisia sco-parius - szárán vagy virágzataiban tartózkodik. Utolsó vedlésekor színezete és életmódja megváltozik: sötét homokbarna lesz, fehéres mintázattal és kicsi, lekerekített, barnás bibircsekkel. A barnás színezetű hernyó nappal a homokos talajba húzódik, és csak éjszaka jön elő táplálkozni; az időjárástól függően rövidebb-hosszabb diapauza lehetséges. Talajban bábozódik, a báboknak rendszerint csak kis hányada kel ki az első áttelelés után, a többség kétszeri-háromszori kitelelés után fejlődik lepkévé. (= fuchsiana auct. nec EVERSMANN). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs. [Ronkay&Ronkay, 2005]