Cucullia mixta lorica

Turkesztáni faj, mely a Palearktikum középső részeinek xerotherm hegyvidékein és a zoná-lis sztyepp ürmöspusztáin terjedt el, areája a Kárpát-medencétől a Tien-San keleti vonulatáig húzódik. Változékony faj, változékonysága erős geográfiai tendenciákat mutat, több, egymástól olykor igen erősen eltérő alfajra tagolódik (Tien-San: ssp. lucida RONKAY & RONKAY, 1987; Nyugat-Szibéria, az Ural vidéke: ssp. mixta FREYER, 1842; Kis-Ázsia: ssp. ronkayi HACKER & PINKER, 1986; Kárpát-medence: ssp. lorica RONKAY & RONKAY, 1987). A nomínotipikus alfaj a száraz ürmöspuszták tipikus faja, tápnövénye és életmódja ismeretlen; kétnemzedékes, májusban és július-augusztusban repül. (=consors EVERSMANN, 1845) Típuslelőhely: Oroszország, Déli Ural, Sarepta.

A hazai populációk kisebb méreteikkel, sötétebb színezetükkel és élesebb rajzolatukkal térnek el az Ural déli lábától leírt nevezéktani alfajtól. Eddig csupán a Budai-hegységben és a Vértesben találták, élőhelyei igen meleg és száraz dolomit-sziklagyepek és pusztafüves lejtők; lokális és ritka. Egynemzedékes, május végétől június végéig repül. A kora esti órákban kel szárnyra és virágokat látogat, majd az este második harmadában jelentkezik a mesterséges fény körül. A hernyó első három lárvastádiumában zöld, а С xeranthemi BOISDUVAL hernyójához igen hasonló, de oldalvonala sokkal kevésbé éles és széles; ekkor tápnövénye - az Aster linosyris - levelein tartózkodik és azokat fogyasztja. Harmadik vedlése után színezete és életmódja is gyökeresen megváltozik: sötét ibolyásszürke lesz, világosabb hasoldallal és erősen elmosódó hát- és oldalvonalakkal, minden egyéb bélyegében а С dracunculi HÜBNER hernyójához válik hasonlatossá. Fakultatív diapauzába kezd, nappal a talajban rejtőzik és csak késő éjjel keresi fel tápnövényét, mindenekelőtt a virágzatokat fogyasztva. Az ősz közepére éri el teljes kifejlettségét, talajban bábozódik. [Ronkay&Ronkay, 2005]

Az elülső szárny vöröses árnyalatú ólomszürke, a tőtérben éles világosokker folttal. A gallér igen erősen fejlett, sárgás szőrökkel kevert. A válltakarók a külső szegélyük felé világosodóak, széleiken fekete végű szőrökkel keverve. A torpamacs rövid, felálló, feketés végű. A potroh szürke, pamacsai picik, feketések. Az elülsőszárny rövid, kiszélesedő, az erős torral együtt az állatnak zömök külsőt kölcsönöz. Az alapszín sok sárgásszürke és barnássárga elemmel kevert. A kör- és vesefolt vékony, szaggatott fekete vonallal részben vagy teljesen körülrajzolt, barnásszürke kitöltésű. A rojttő világos, a tővonal jól látható foltsorrá alakult. A rojt hosszú sárgásfehér, sok szürke elemmel fedett. A hátulsó szárny sárgásfehér, barnásszürkével erősen behintett; a holdfolt és a szegélytér jól elkülönülő, a rojt fehér. A fonák barnásfehér, szürke behintéssel.