Euroszibériai faj, egyike a transzpalearktikus Cucullia-Щoknak, elterjedési területe a Britszigetektől a Palearktikum középső, Szibériában viszonylag keskeny sávján át Japánig húzódik. A nyugat- és közép-európai populációk képviselik a nevezéktani alfajt, míg az Északkelet-Európától Nyugat-Szibériáig a tajgaszegélyben élő, a kaukázusi és kis-ázsiai, a közép- és belső-ázsiai és a pacifikus alakok minden bizonnyal számos önálló, eddig még le nem írt alfajhoz sorolhatóak; Észak-Amerikában a hozzá igen hasonló vikariáns C. intermedia SPEYER, 1857 honos. Nedvességkedvelő faj, közép- és magashegyi humid réteken és völgyekben, a szubalpin zónában illetve a tajgaszegélyi nyíltabb gyepterületeken él, Dél-Európában mindenütt csak nagy tengerszint feletti magasságban található. Magyarországon csupán a nyugati és északkeleti határszéli hegyes dombvidékeken (Sopron és Kőszeg környéke, Őrség illetve Mátra, Bükk, Aggteleki-karszt és Zempléni-hegység) tenyészik, elterjedése lokális, de bizonyos élőhelyein nem ritka. A mesterséges fény erősen vonzza. Kétnemzedékes faj, IV-VI és VII-IX repül, a legkorábban megjelenő Cucullia fajajaink egyike. A hernyó sötét csokoládébarna, hátvonala élénk narancssárga ikerfoltocskákból áll, egyébként teljesen egyszínű. Tápnövényei különféle nyelvesvirágú fészkesek, főleg Hieracium-fajok. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]
A tor középső része jóval sötétebb a válltakaróknál, feketésszürke; a hím hátulsó szárnya világosszürke. A gallér alsó harmadában vékony fekete csík található. Az elülső szárny kiszélesedő, de határozott csúcsban végződik. Az alapszín barnás fényű sötétszürke, a keresztvonalak halványak, csak ritkán folytonosak; a belső zegzugos, a külső ívelt, hullámos. A körfolt halvány, a vesefolt valamivel sötétebb. A sejtben olykor barnás behintés van, a belső szögletben vékony, fekete csík található. A rojt egyszínű szürke. A nőstények hátulsó szárnya sötét barnásszürke, a hímeken a holdfolt élesen kirajzolt és az erek markánsan sötétek. A fonák szürkésfehér.