Transzpalearktikus faj, Észak- és Közép-Európától a csendes-óceáni partvidékig (Orosz Távol-Kelet, Mandzsúria, Korea, Japán) terjedt el. A faj sokáig csak kivételes példányokként volt ismert Európából, a századforduló után vált folyamatosan gyakoribbá Közép-Európa egyes részein, egyben határozott nyugati irányú terjedést is mutatott. A hetvenes évekre Európa keleti és középső részein általánosan elterjedtté vált, napjainkban megint bizonyos regressziót mutat. A faj széles elterjedési területén belül igen különböző élőhelyekhez alkalmazkodott, a közép-európai populációk a zárt erdővidékektől eltekintve szinte minden élőhelytípusban megtalálhatók, beleértve az erősen degradált gyomtársulásokat is. A lepke kedveli a mesterséges fényt és virágokon is jól gyűjthető. Egynemzedékes, július-augusztusban repül. Bábként telel, egyike azon kevés csuklyásbaglyainknak, amelyek hernyója természetes körülmények között is rendszeresen fogyasztja a tápnövény leveleit. Nyár végén, ősz elején éri el teljes fejlettségét; tápnövényei ürömfélék, főleg a feketeüröm (Artemisia vulgaris). (= pontica BOISDUVAL, 1840; pyrethri HERRICH-SCHAEFFER, 1845). Típuslelőhely: Oroszország, Orenburg. [Ronkay&Ronkay, 2005]