Cucullia dracunculi

Turkesztáni faj, az Eurázsiái hegységrendszer xeromontán vonulataiban az Ibériai-félszigettől a Tien-San legkeletibb láncaiig, illetve a sztyeppzóna nyugati és középső harmadában terjedt el. Erősen xerofil, a hegyvidék sziklás, rövidfüvü gyepjeiben, pusztagyepekben, valamint a sztyeppzóna ürmöspusztáin honos, mindenütt igen lokális és rendszerint kifejezetten ritka. Magyarországon a Középhegység egyes, meleg déli lejtőin és az alföldi homokpuszták bizonyos, részben erdősült pontjain találták, rendszerint a hernyókat gyűjtötték. A lepke kiváló és aktív repülő, főleg Cirsium és Carduus-fajok virágzatain táplálkozik, az éjszaka második felében jelentkezik a mesterséges fényen. Univoltin faj, július elejétől szeptember elejéig repül. A hernyó zsírfényű lilásbarna, hosszanti, kettős sötétbarna csíkokkal. A fiatal hernyó a tápnövény - az Aster linosyris - virágzatában tartózkodik, később nappalra a talajban rejtőzik és csak besötétedés után keresi fel tápnövényét; szinte kizárólag a virágzatokat fogyasztja. A hernyó szeptember végéreoktóber elejére éri el teljes fejlettségét, a talajban bábozódik, a báb több évig elfekhet. (= тсапа EVERSMANN, 1842; linosyridis FUCHS, 1903) Típuslelőhely: Európa. [Ronkay&Ronkay, 2005]

Az elülső szárny világos kékesszürke vagy lilásszürke, a kör- és vesefolt halvány narancsbarna kitöltésű. A gallér és torszőrzet az elülső szárny alapszínével megegyező. A potroh szürke. A tővonal egészen vékony, feketés. A keresztvonalak halványak, kettősek, az alapszínnel megegyező kitöltésűek. A kör- és vesefolt szaggatott, néha hiányos, vékony fekete vonallal körülrajzolt. A külső szöglet általában sötétebb színű. A rojttő világos, belső oldalán kísérő fekete pontsorral, a rojt szürke. A hátulsó szárny fehéres, a sötétebb szegélytér a nőstényeknél kifejezettebb, a holdfolt halvány, olykor hiányozhat is. A fonák fehéresszürke, erős barnásszürke behintéssel.