Cucullia campanulae

Nyugat-palearktikus faj, legközelebbi rokonai Kis-, Közép- és Belső-Ázsiában honosak. Európa középső zónájában a hegyvidéki száraz, sziklás területeken, sziklagyepekben, meleg déli lejtőkön él, Dél- és Észak-Európában igen lokális, sztyeppjellegű exklávékban fordul elő. Elterjedésének keleti határa az Uraiban van, de a sztyeppzóna nyugati (kelet-európai) területeiről, a Kaukázusból és Kis-Ázsia túlnyomó részéből hiányzik. Magyarországon igen lokális, a nyugati határszélen (Sopron környéke, Tanakajd), a Keszthelyi-hegységből, a Vértesből, a Pilisből, a Budaihegyvidékről és az Aggteleki-karsztról mutatták ki, élőhelyei - a nyugati határszéltől eltekintve -meleg mészkő- és dolomitgyepek, sziklaszurdokok és sziklaplatók. Mindenütt alacsony egyedszámban találták. Kiváló repülő, a besötétedés után virágokat keres fel; a mesterséges fény is vonzza. Univoltin, de rajzási ideje hosszú, május elejétől - egy-egy adott helyen kisebb-nagyobb megszakításokkal - augusztus közepéig tart. A hernyó fiatal korában világos kékesszürke, erőteljes narancsszínű és fekete pontozással. A növekvő hernyó alapszíne fokozatosan válik mind világosabbá, a teljesen kifejlett hernyó csaknem fehéres és a pontozottság is halványabb. Tápnövényei Campanula-fajok, főként a C. rotundifolia, melynek kezdetben leveleit, később virágjait és magjait fogyasztja. Típuslelőhely: nincs pontosan megjelölve, minden valószínűség szerint Németország. [Ronkay&Ronkay, 2005]

A torszőrzet egyszínű, a hím hátulsó szárnya fakóbarna. A gallér alsó szegélyén vékony fekete csík fut végig. Az elülső szárny alapszíne fényes hamuszürke vagy gyöngyszürke, változó erősségű kékesszürke árnyalattal. A tővonal vékony, fekete. A belső keresztvonal vékony, élesen kirajzolt, erősen zegzugos, a külső ívelt, fogazott. A körfolt csak igen ritkán körülrajzolt, míg a vesefolt nagy és erőteljes, alsó részén mindig éles fekete vonallal kihúzott. A szárny külső harmadában a hosszanti ereken három éles fekete vonal figyelhető meg. A rojt tővonala szakadozott, finom fekete foltsorrá alakult, a rojt szürke. A hátulsó szárnyon az erek sötéten fedettek, a szegélytér sötét, éles határ nélküli, a hímeknél keskenyebb. A holdfolt jól kivehető. A fonák fehéresszürke.