Eurázsiái faj, Nyugat-Európától Japánig terjedt el, a keleti populációk különálló alfajt (ssp. subcaerulea STAUDINGER, 1892) képviselnek. A sztyeppzóna és az azt szegélyező területek jellemző állata, Magyarországon elsősorban meleg, homokos területeken, ritkábban meszes-dolomitos lejtőkön honos. A mesterséges fény csak kevéssé vonzza, a frissen kelt példányok a tápnövény alatt a talajon vagy a növény szárán pihennek, a frissen kelt nőstény párzás előtt csak keveset mozog. Egyetlen nemzedéke június végétől augusztus közepéig repül, a hernyó gyakran még október elején is táplálkozik. A hernyó zöld, legömbölyített barnás bibircsekkel és keskeny, fehéres, ferde oldalcsíkokkal; a hát középvonala finom fehéres árnyék. A hernyó napközben is a tápnövényen tartózkodik, tartása igen jellegzetes, a tápnövényt mimetizáló. Talajban bábozódik, bábként telel; a báb elfekvését csak ritkán észlelték. Típuslelőhely: Németország, Berlin környéke [Ronkay&Ronkay, 2005]