A Palearktikum tűlevelű-övezetében általánosan elterjedt faj, környékünkön az Alpokban és Szlovákiában fordul elő. A magasabb hegyvidékeken, a Kárpátokban a zonális tűlevelű erdők faja. Nyár elején, V—VI-ban és nyár végén, VII—VIII-ban rajzik, 2 egymástól teljesen független „élettani törzs" formájában. Halvány kékesszürke petéje felső és alsó részén 1-1 folt van; a tápnövény hajtásaira helyezi a nőstény. Hernyója kékesfekete, szabálytalan sárga hátoldali foltokkal, esetleg szürke színű, vörös foltokkal. Hátán fekete szőrcsomók vannak, oldalain sárgás ferde sávok és hosszú selymes szőrzet. Fiatal vagy öreg hernyóként telel át, aszerint, hogy melyik törzshöz tartozik. Fenyőféléken, így lucfenyőn (Picea abies), jegenyefenyőn (Abies alba) és erdei fenyőn (Pinus silvestris) él. A tápnövény ágai között vagy kéregrepedésekben bábozódik szürkés szövedékben. Zömök bábja nem szőrös. Kremasterén horogszerű képződmények nincsenek (= lobulina ESPER, 1789). Az idős zonális fenyőerdők (többnyire jegenyefenyvesek és lucosok) lokális faja, egyetlen ismert hazai példányát Kutassy György gyűjtötte a Börzsönyben (Királyrét).