Extra-mediterrán Európai faunaelem, mezofil-higrofil faj. A Palearktikum nyugati részén egészen az Urál hegységig előfordul, Magyarországon igen lokális és ritka; eddig a Nyírség területén (Bátorliget, Mikepércs, Haláp, Guthi-erdő), Sopronban, az Aggteleki-karszton és a Hortobágyon észlelték, de csak a Nyírségben élnek nagyobb egyedszámú populációi. A Nyírség déli területein kifejezetten elterjedt és helyenként gyakori. Inkább éjszaka aktív, nappal csak egyszer észleltük. Két nemzedéke repül évente, az első május-júniusban, majd július-augusztusban (hegyvidéken viszont csak egy nemzedéke van). Hernyója különféle lágyszárúakon fejlődik: pitypang, medúzafű, csenkesz, tippan, csarab, áfonya. A Vörös Könyvben a kipusztulás közvetlen közelébe került fajként szerepel.
Az imágó feje és tora szürke, sötétebb foltozással, a potroh sárgásszürke, a sötétebb foltsorok elsősorban a nőstényen jól kivehetők. A hasoldal szürke, a nőstényen három sötétszürke vonallal, a lábak barnák, fehéresszürke csíkkal. Az elülső szárny fénylő ezüstszürke, némi kékes csillogással. A hím alig rajzolatos, csak a tőtérben, a sejt végén és a rojt tövében van néhány feketés pont, a nőstényen 3-4 nagyobb sötétbarna, különálló foltokból keresztvonal fut, a szegélytérben és az érközökben is van sötétebb behintés. A hím hátulsó szárnya világos szürkéssárga, az elülső szegély mentén és az ereken sötétebb szürke behintéssel, a fehéres rojt tövén néhány sötétebb ponttal. A hím fonákja sárgásszürke, a holdfolt viszonylag éles. A nőstény fonákja sötétszürke, csaknem rajzolatlan.