Conistra veronicae

Holo-pontomediterrán faj, kelet felé a Kaukázus délkeleti vonulatáig terjed. Melegkedvelő déli faj, a Kárpát-medence magasságában éri el areája északi határát. A Földközi-tenger partvidékein szélesen elterjedt és eléggé gyakori, ettől északra és keletre kifejezetten lokális. Igen változékony faj, számos alakját írták le, de ezek nem képviselnek önálló taxonokat. Magyarországon a Dunántúli-középhegység és a dombvidék egyes meleg, főként meszes alapkőzeten kialakult bokorerdeiben, molyhostölgyeseiben honos; a középhegység keleti felében igen lokális, míg az Alföldről szinte teljesen hiányzik. Egynemzedékes, szeptember elejétől május elejéig repül, a mesterséges fény és a csalétek egyaránt erősen vonzza. Hernyója sötétbarna, a hát- és mellékhátvonalak finomak, világossárgák, a szelvényhatárokon felszakadozók; a légzőnyílások feketék. A fej és nyakpajzs fekete, az utóbbin két sárga csíkkal. Tápnövényei fás és lágyszárú növények egyaránt lehetnek, kedveli a Prunus spinosa és a molyhos tölgy leveleit. Típuslelőhely: Európa (= neurodes HÜBNER, [1813]; dolosa HÜBNER, [1817]; intricata auct. nec BOISDUVAL, 1829; camas-tra DE LAEVER, 1980). [Ronkay&Ronkay, 2005]