Colias palaeno

Elterjedése: az Óvilágban Közép-Európától a Csendes-óceánig.­ A C.palaeno palaeno Skandinávia és Ázsia tundráin, míg a C. pa­laeno europome az Alpokbanél. Japánban a sötét fonákú C. palaeno aias honos. egyes szerzők külön fajoknak tekintik őket. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 25-28 mm. A hím szárnyainak felszíne egyöntetű kénsárga, rojtozata rózsapiros. A szárnyszegély fekete szalagját nem törik meg sárga foltok, egyöntetű fekete. Az elülső szárny sejtvégifoltja apró, fekete, nagy fehér maggal. Hátulsó szárnyán a „sárga nyolcas" apró világos ponttá redukálódott. A nőstény szárnyainak felszíne felülsárgásfehér, egyébként olyan, mint a hím. A fekete szegély szélessége és az alapszín tónusa példányonkent meglehetős variabilitást mutat. Ritkán fakósárga alapszínű példányok is előfordulnak (f. illigneri). Június közepétől augusztus végig, egy nemzedékben repül. Fellápokban, tőzeglápokban fordul elő. Hernyójának tápnövénye a hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum).A Kárpát -medencéből egyetlen biztos előfordulása ismert,a szlovákiai Arvai-Magurán. Régebbi előfordulási pontjain, a Tátraalján nem sikerült meg­találni. A Keleti-Kárpátokból származó adatát sem erősítették meg az újabb kutatások. Az ötvenes évek végén a Bükk hegységben gyűjtötték egyetlen hazai példányát. Magyarországi honossága kizárt, a példány szárnyai szakadtak, bizonyosanelkóborolt élőhelyéről. A fajt általánosságban egész elterjedési területén a tőzeglápok lecsapolása és az ezt követő iparitevékenység veszélyezteti, aminek következtében az élőhelyek teljesen megszűnnek. A szlovákiai élőhely fokozottvédelmet érdemel, mivel nemcsak Szlovákiában, de a Kárpát-medencében is egyedülálló.