Colias hyale

Elterjedése: Nyugat-Európától Szibéria keleti részéig.Az elülső szárny felső szegélyének hossza 21-28 mm. A hím szárnyainak felszíne fakó kénsárga, elülső szárnya keskeny, kihegyesedő. Sejtvégi foltja kerekded, a fekete szegély szakadozott. A hátulsó szárny „sárga nyolcasa" fakósárga, a tőtér szürke behintése kiterjedt. A nőstény szárnyainak felszíne szürkésfehér, rajzolata olyan, mint a hímé.Rendkívül változékony faj, különösen a szegély fekete rajzolata. Ritkán előfordulnak sárga színű nőstények is (f. Hava).Három, egymásba folyó nemzedéke május elejétől novemberig repül. Élőhelye: kóborlásra hajlamos faj, egyes években ván­dorol is. Élőhelyéhez nem ragaszkodik. Leggyakrabban lucernaföldeken, lege­lőkön, utak mentén figyelhetjük meg. Elsősorban nyár végén közönséges - akárcsak a C. crocea - ami erősen vándorlepke volta mellett szól. Hernyójá­nak tápnövényei különböző pillangósok (Medicago, Lotus és Trifolium spp.). A Kárpát-medencében mindenütt előfordul, de elsősorbansík-és dombvidéken.Gyűjteményi adatok szerint a múlt században sokkal gyako­ribb, amikor talán nagyobb volt a legelők, illetve a kaszálók aránya az in­tenzíven művelt földekhez viszonyítva. A lucernások erősebb vegyszerezése is visszaszoríthatta. Ennek ellenére a faj még ma is elterjedt.