Cleoceris scoriacea

Holomediterrán-kisázsiai faj, a Földközi-tenger medencéjének északi részén szélesen, Közép-Európában foltszerűen elterjedt, areája az Örmény-magasföld keleti-északkeleti pereméig tart; keleti populációi önálló alfajt (ssp. subcanentis HACKER, 1990) képeznek. Mediterrán jellegű vegyes bokorerdőkben, száraz, meleg középhegységi lomberdőkben és a xeromontán magashegységek erdősült oldalvölgyeiben fordul elő, rendszerint lokális, de élőhelyein sokszor gyakori. Hazánkban meleg, dombvidéki, tisztásokkal erősen tagolt erdőkben és bokorerdőkben gyűjthető. A korábbi nagy, egybefüggő hegylábi gyümölcsösök elhagyatottá válásával a faj jelentős tért nyert: ezek a területek kifejezetten kedvezőek voltak az állat számára, a század elején még jelentős ritkaságnak tartott faj új élőhelyein sokkal gyakoribb lett. A mesterséges fény vonzza, a csalétket kerüli. Egynemzedékes faj, augusztus elejétől október elejéig repül. A hernyó zöld, három vékony fehér hátvonallal. Oldalvonala széles, fehéres, légzőnyílásai feketék, feje és nyakpajzsa sárga. Hernyóként, ritkábban peteként telel; Anthericum-fajokon fejlődik. (= саргеае HÜBNER, [1803]). Típuslelőhely: Németország. [Ronkay&Ronkay, 2005]