Nyugat-Európától a Balkán-félszigeten át az Elburz hegységig elterjedt faj, az eredetileg a faj belső-ázsiai alfajaként leírt ssp. acutangula STAUDINGER, 1892 taxon önálló fajt képvisel. A hazai populációk megegyeznek a nevezéktani törzsalakkal. A Mediterráneumban és Kis-Ázsiá-ban csak nagyobb tengerszint feletti magasságokban található. Magyarországról főképpen igen száraz dolomit-sziklagyepekből került elő. A további hazai fajaitól eltérően élőhelyén sem gyakori, leginkább a nyári diapauza után aktívvá váló példányokkal találkozhatunk. A mesterséges fény erősen, a csalétek kevéssé vonzza. Egyetlen nemzedéke május végétől-június elejétől (közbeiktatott aestiválással) szeptember végéig repül. Hernyóként telel, május elején bábozódik. A hernyó szürke, egy keskeny, sárgás foltsorral osztott hátsávval és a hát két oldalán egy-egy sárgásbarna hosszanti csíkkal. Oldalvonala széles, barna, ez alatt találhatók a fehér, feketével keretezett légzőnyílások. Feje sárgásbarna, három fekete csíkkal. Tápnövényei Trifolium, Melilotus és Lychnis fajok. (= exclamans EVERSMANN, 1841). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]