Chersotis margaritacea

A Palearktikumban szélesen elterjedt faj, kelet felé egészen Kazahsztánig hatol. A dél-európai és kisázsiai populációk általában sötétebbek és erősebben rajzoltak, ezek taxonómiai helyzete vitatott. A hazai példányok, amelyek döntően Budapest környékéről, az Északi-középhegységből, a Vértes-hegységből, a Gerecséből és a Balaton-felvidékről származnak, megegyeznek a nevezéktani törzsalakkal. A mesterséges fény erősen, a csalétek sokkal kevésbé vonzza. Egyetlen nemzedéke nyár legvégén és kora ősszel, augusztus elejétől október elejéig repül. Hernyóként telel, májusban bábozódik. A hernyó alapszíne sárgásbarna, hátán három hosszanti, vékony fehér vonallal. Oldalán szélesebb, de még így is vékony fehéres csíkkal és szabályos, ferde, fekete csíkocskákkal. Feje világosbarna, halvány, fekete mintázattal. Tápnövényei Galium, Asperula, Hieracium és Potentilla fajok. (= i-intactum HÜBNER, [1803].) Típuslelőhely: Franciaország, Lyon környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]