Chersotis fimbriola baloghi

A törzsalak holomediterrán-iráni faj, amely az Atlasz-hegységtől a Balkán-félszigeten át a Kopet-Dag hegységig terjedt el. Számos földrajzi alfaja ismeretes, melyek közül Magyarországon kettő is honos: a Budapest környéki, a Vértes hegységben és a Gerecsében élő populációi a nevezéktani alfajt képviselik, míg a Gömör-Tornai-karszton egy másik, endemikus alfaja él. Kifejezetten lokális, a meleg, száraz dolomit-sziklagyepekhez kötődik, itt azonban tömeges. A mesterséges fény és a csalétek is vonzza. Egynemzedékes, május közepétől augusztus elejéig repül, nyári diapauzát nem mutat. Aktív viráglátogató, elsősorban Centaurea és Cirsium-fa)ok virágzatain táplálkozik. Hernyóként telel, áprilisban bábozódik. Hernyója sötét barnásszürke, három világos hosszanti hátvonallal, melyek között minden szelvényen két ferde fekete vonás található; az oldalán ugyanilyen vonások találhatók, ezek alatt fut a halvány oldalvonal. A nyakpajzs barna, három fehér vonással. Feje és a torlábak fénylő barnák. Polifág, fő tápnövényei Echium, Anemone, Plantago és Rumex fajok. (= maravignae DUPOCHEL, 1826). Típuslelőhely: Magyarország, Budapest ("Ofen").

Az Aggteleki-karszton honos alfaj (ssp. baloghi) színezete a fentebb ismertetett nevezéktani alfajétól erősen eltérő: feje, gallérja, tora és az elülső szárny alapszíne vörhenyes árnyalatú barna, a sötétebb behintés kevésbé kiterjedt, a keresztvonalak gyakran elmosódottak; a szárny legsötétebb része a hullámvonalat kísérő sötét árnyék. A hátulsó szárny egyöntetűbb sötét behintésű, a sötét szegélytér kevésbé kontrasztos. Endemikus alfajunk, csak a Gömör-Tornai-karsztról ismert, a magyar és a szlovák oldalon egyaránt megtalálható. Jól izolált, a Dunántúli-középhegység mészkő-dolomitvidékein élő ssp. fimbriola-tól élesen elkülönülő populáció. A mesterséges fény és a csalétek is vonzza, a lepkék június közepétől augusztus elejéig repülnek. Fejlődési alakjai ismeretlenek. Típuslelőhely: Magyarország, Jósvafő. [Ronkay&Ronkay, 2005]

Feje és tora okkerszürke. Az elülső szárny alapszíne világos, hamvas okkerszürke, némi rózsaszínes vagy sárgás árnyalattal és erős sárgás csillogással. A világos alapszínt a változó méretékű sötétbarna behintés sokszor csaknem teljesen elfedi. A keresztvonalak többé-kevésbé élesek, kettősek. A kör- és vesefolt rendszerint finom sötét vonallal körülrajzolt, melyet belülről sárgásszürke gyűrű követ. A szárny legsötétebb részei a középtérben lefutó sötétbarna árnyékvonal, és a hullámvonalat belülről kísérő sáv.  A hullámvonal általában foltokra szakadozott, sárgásszürke, erősen hullámos. A hátulsó szárny sárgás fényű barna, széles sötétbarna szegélytérrel, a holdfolt nem látszik. A rojt erősen fénylő, okkerszínű, tövén narancsbarna.