Chazara briseis

Az imágó elülső lábpárja egészen elcsökevényesedett. Elülső szárnyának a csúcsa felé megnyúlt, külső szegélye ferde, hátulsó szárnyának szegélye hullámos. Szárnyának alapszíne barnás-fekete, a második szárnyon végigfutó széles és ferde harántsáv az érközökben kialakult hosszúkás foltokból áll (a hímen keskenyebb, a nőstényen szélesebb), sárgás árnyalatú krétafehér, a hímeken majdnem egyenes, a nőstényen kissé ívelt; a hátulsó szárny közepén kiszélesedik, főként a nőstényeken. Elülső szárnyának 2 szemfoltja a csúcstérben, illetve a cu érközben helyezkedik el, a hímeken többnyire nincsen pupillájuk, vagy csak néhány fehér pikkely maradt meg belőlük, a nőstényeken fehér, csak ritkán hiányzik. A nőstények elülső szárnyán még egy harmadik folt is lehet közvetlenül az alsó fölött, az azonban rendszerint apró. Szárnyainak fonákja sárgásfehér, amelyet lényegében a felszínnek megfelelő, barna rajzolati elemek díszítenek. Az elülső szárnyon legsötétebbek a sejt foltjai, a hím alsó szemfoltja apró, a nőstényéi majdnem egyforma nagyok. A hátulsó szárny rajzolati elemei széles, világos és sötét harántszalagokból állnak, a világos árnyalatú alapszínt a nőstényeken szürkésbarna pikkelyek borítják, ezért a rajzolati elemek is kevésbé szembetűnőek, mint a hímeken. A szárnyat apró, barna vonalkák márványozzák, a szemfoltokból csak az apró, fehér pupillák maradtak meg.

Palearktikus faj. Magyarországon főként mészköves vagy homokos területeken fordul elő: az imágók erősen napsütött, köves helyeken tartózkodnak és összecsukott szárnyakkal a talajon ülnek. Élőhelyei pusztafüves- és sziklafüves lejtősztyepprétek. Hernyójának tápnövényei különböző egyszikűek, fűfélék, elsősorban csenkesz fajok (Festuca spp.), továbbá kőtörőfű fajok (Saxifraga spp.) és nyúlfarkfű fajok (Sesleria spp.). Imágója június végétől szeptember elejéig repül, a rajzási csúcs augusztus elejére esik.