Chariaspilates formosaria

Faunánk állatföldrajzi szempontból jelentős faja, diszjunkt elterjedésű, amely Közép- és Kelet-Európa egyes lápvidékein szórványosan és a Távol-Keleten fordul elő. A Kárpát-medencei populáció önálló alfajt képvisel (ssp. pannonicus). Hazánkban néhány dunántúli és Duna-Tisza közi lápvidéken és a Tiszántúlon (nyírségi lápok környékén) észlelték. A legtöbb élőhelyéről csak néhány példány kerül elő, de az Orgovány körüli lápok mentén, illetőleg a Bátorliget, Piricse környéki lápokban gyakoribb. Hernyója mocsári gólyahíren (Chalta palustris), közönséges lizinkán (Lysimachia vulgaris) és Myrica gale-n él. Egyetlen nemzedéke június júliusban repül. A Vörös Könyv szerint potenciálisan veszélyeztetett faj.

Az imágó feje vörhenyes, válla okkerszínű, tora ugyancsak vörhenyes színű. Potroha barnásvörös, aranysárga gyűrűkkel. Farpamacsa aranysárga. A belső szegély felezőpontjától a csúcs irányába futó harántsáv csaknem végig egyenes, csak a csúcs közelében törik meg, és ívelten éri el az elülső szegélyt. Színe sötétbarna, belülről fehér, kívülről vörhenyesbarna sáv kísérni. Az elülső szegély tő felé eső része, valamint a külső szegély szürkésfehér. A középfolt barna, hosszúkás, kicsiny. A hátulsó szárny halványsárga, a szegély mentén szürkésfehér és barnán márványozott. Mind a középfolt, mind pedig a harántsáv elmosódott. Fonákja barnássárga, a rajzolat sötétbarna; egészében rendkívül markáns. Rojtja közepesen hosszú, sárgásbarna, fényes.

Közép- és Kelet-Európában szórványosan, Kelet-Ázsiában széltében elter­jedt faj. A magyarországi populációk eltérnek az Urál-vidéki törzsalaktól. Hazánk­ban néhány dunántúli és Duna—Tisza közi lápvidéken, illetve a Tiszántúlon fogták. A legtöbb helyről csak néhány példánya ismeretes, de az Orgovány körüli vizek mentén és Bátorligeten gyakoribb. Egyetlen nemzedéke VI—VII-ben repül. Her­nyója lilásszürke, a hátán és oldalán fekete sáv húzódik. Elsősorban Caltha palu­strison, Lysimachia vulgarison és Myrica galen él, és áttelel [formosarius (EVERSMANN, 1837) ssp. pannonicus VOJNITS, 1977]