A palearktikus faj Magyarországon sokkal ritkább az előzőnél (vinula). A Dél-Dunántúlon többfelé, a Nyugat-Dunántúl egyes pontjain, a Duna—Tisza-köze némelyik nyárarában, a Középhegységben és a Duna mentén gyűjtötték. Fő élőhelyei nyíresek, ligeterdők, ártéri erdők, homoki fehérnyárasok. Egynemzedékes, általában V—VII-ban repül. Az ország déli részén valószínűleg korai első nemzedéke (VI—V) után 1 részleges 2. nemzedéke is kifejlődhet (VII, VIII). Korong alakú petéje barna. Hernyója hasonlít a vinula L. hernyójához. Hátoldali rajzolata kékesszürke, a test közepén fehér keresztvonalai egészen a lábakig lenyúlnak. Farokvillája rövidebb. Nyáron és ősszel nyár, fűz, esetleg nyír fajokon él. Kemény gubóját tápnövénye tövében készíti el. Bábja áttelel.
Euroszibériai faunaelem, fűz-nyár fogyasztó faj. Palearktikus elterjedésű faj, amely Magyrországon legalábbis az irodalmi adatok szerint jóval ritkább a Cerura vinula-nál. A Dél-Dunántúlon többfelé, a Nyugat-Dunántúl egyes pontjain, a Duna-Tisza-köze némelyik nyárasában, a Középhegységekben és a Duna-mentén gyűjtötték. Fő élőhelyei nyíresek, ligeterdők, ártéri erdők, homoki fehérnyárasok. Sokkal gyakoribb megfigyeléseink szerint mint a Cerura vinula. Ennek az lehet az oka, hogy a hernyó minden valószínűség szerint megél a nemes nyáron (Populus x euramericana) is. Egy nemzedéke május második felétől július közepéig repül.