Holarktikus faj, Eurázsia északi és középső zónáiban szélesen, délen csak a magasabb hegyvidék fátlan régióiban terjedt el. Élőhelyei nyílt gyepes területek, a zártabb erdővidékeken rendre hiányzik vagy csak időszakosan telepszik meg. Hazai elterjedése változó képet mutat: a század közepéig szinte ismeretlen volt, KOVÁCS (1953) törli is a hazai faunajegyzékből, később a hegyvidék egyes pontjain nagyjából egyidőben fedezték fel és a hetvenes években szinte az ország minden pontjáról előkerült. A későbbi, erősebben kontinentális időszakban újra visszahúzódoit, de a Középhegység magasabb részein, illetve a nyugati határszélen szórványosan napjainkban is megfigyelhető. Nappal és éjszaka egyaránt aktív, de nappal, illetve kora szürkületkor csak a hímek rajzanak, a nőstények a késői szürkületben kezdenek mozogni és peterakó helyet keresni. A mesterséges fényt mindkét ivar felkeresi. Egy hosszú nemzedéke van, mely június elejétől augusztus végéig repül. Hernyója barna vagy feketésbarna, három egyforma, vastag, világos hátvonallal. Oldalvonala világos, kettős, légzőnyílásai feketék. Nyakpajzsa fekete, kemény, a három hátvonal belőle indul. Feje testszínű. Nappalra a talajba húzódik; hernyóként telel, májusban bábozódik. Fűféléken polifág. Típuslelőhely: Európa. (= tricuspis ESPER, 1786; hibernicus CURTIS, 1833; albineura BOISDUVAL, [1837]). [Ronkay&Ronkay, 2005]