Holarktikus faj, a Palearktikum nyugati felében szélesen, Ázsia középső részén egy keskeny sávban terjedt el; Kis- és Közép-Ázsiában egy-egy önálló alfaj képviseli. Xerotherm sztyeppek-ben, száraz hegyvidéki réteken, sziklás helyeken mindenütt megtalálható, de kultúrterületeken, parkokban és nyíltabb erdőkben is megél. Magyarországon általánosan elterjedt, kedveli a meleg, száraz élőhelyeket; számára kedvező körülmények között gyakori lehet. A mesterséges fény vonzza. Bivoltin, a két generáció rajzásideje (V-VII. és VII-IX.) egymást részben átfedő. Hernyója világos barnásszürke, sárga hát-, mellékhát- és oldalvonalakkal. A hátvonalak között egy-egy sor bársonyszerű, négyszögletes feketéskék folt található. Az oldalakon számos rendezetlen, kicsi, fekete pont és vonalka látható. A légzőnyílások feketék. Feje kékesszürke, hosszanti fekete csíkokkal és pontozással. Bábként telel. Tápnövényei Linaria és Antirrhinum fajok. (= linariae [DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775). Típuslelőhely: Németország, Berlin környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]