A nyugat-palearktikus faj kelet felé a Kaukázusig terjedt el, Közép-Európában viszonylag gyakori. Magyarország erdős vidékein elterjedt, nem ritka, egyes években gyakori. VI, VII-ban rajzik, fényre repül, nappal is viszonylag könnyen felzavarható. Gömbölyded, zöldessárga petéjének alsó része levágott. Kékesfekete hernyója hátán rövid, feketével tarkázott sárga sáv van, oldalain apró, sárga és fehér foltok. Szemölcseit rövid sárga és fekete szőrök fedik. Hernyója ősszel, majd áttelelés után tavasszal különböző lágyszárú növényeken, pl. árvacsalán (Lamium), nefelejcs (Myosotis) féléken, valamint cserjéken, pl. szeder (Rubus) és lonc (Lonicera) fajokon él. Összenőtt levelek között laza szövedékben bábozódik. Bábja vörhenyesbarna, a kremasteren sárgás szőrcsomó van (= domina HtiBNER, 1803) [Vojnits et al. 1991].
Mediterrán - nyugat-ázsai faunaelem, altoherbosa faj. A nyugat-palearktikus elterjedésű faj kelet felé a Kaukázusig terjed, Közép-Európában viszonylag gyakori. Magyarországon főként hegyvidéki erdeinkben fordul elő, nem ritka, egyes években gyakori, az Alföldön ritka. Hernyója különböző lomberdőkben előforduló lágyszárú növényeken él, így például árvacsalán (Lamium), nefelejcs (Myositis) féléken, valamint cserjéken, pl. szeder (Rubus) és lonc (Lonicera) fajokon; a német szakirodalom említ még különböző Salix-fajokat, illetve a Carpinus betulus, Corylus avellana, Alnus glutinosa, Fagus sylvatica, Quercus robur, Urtica dioica, Caltha palustris, Potentilla reptans, Filipendula ulmaria, Prunus padus, Evonymus europaeus, Cornus sanguinea, Primula elatior, Fraxinus excelsior, Sambucus sp., Senecio fuchsii, Cirsium vulgare, Cirsium oleraceum és Cirsium arvense fajt.