Callierges ramosa

A Palearktikum nyugati részében szórványosan elterjedt faj, areája a Déli-Alpoktól Közép-Európán keresztül az Elburz-hegységig és a Kopet-Dag központi részéig húzódik. Észak-Európából nagyrészt hiányzik, míg a Mediterráneumnak csak az északi részén és a magashegységek bizonyos pontjain találták; az iráni populációk önálló alfajt (ssp. vandarbana DRAUDT, 1936) alkotnak. Magyarországon eddig az Északi-középhegység néhány pontján gyűjtötték (Mátraháza; Bükk: Bálvány, Keskeny-rét, Lusta-völgy, Nagymező; Aggteleki-karszt: Jósvafő; Zempléni hg.: Telkibánya). Hazánkban a montán erdők és sziklavidékek loncosaihoz kötődik, igen lokális és rendszerint ritka, egyes élőhelyein azonban olykor magasabb egyedszámban is felléphet. A mesterséges fény vonzza, a csalétket nem látogatja. Elterjedési területének északi részén és magashegyi populációiban egynemzedékes, május-júniusban repül; Erdélyben (a Gyilkos-tó környékén) két, többé-kevésbé élesen elváló nemzedéke májustól július elejéig illetve július végétől augusztus végéig rajzik. Hernyója szürkésbarna, foltszerű, változó erősségű sárgás behintéssel. Finomam szőrözött, a háti szemölcsök körülrajzoltak, világos közepűek; a hátközépen halvány, fekete-fehér rajzolat, a tizenegyedik szelvényen kétcsúcsú kiemelkedés látható. Oldalvonala fekete, benne ülnek a légzőnyílások, fölötte egy elkülönült sárgásbarna sáv húzódik. Feje barnásszürke. Bábként telel. Típuslelőhely: Németország (Neustadt on the Aisch). [Ronkay&Ronkay, 2005]