Brenthis ino

Hátulsó szárnyának fonákján a külső tár tarka: barna és okkersárga, illetve barnássárga foltok váltakoznak rajta, szegélytértől többé-kevésbé összefüggő barna vonal választja el. Szárnyaink felszíne fakó vörösesbarna, a nőstényeké sárga árnyalatú, a külső szegélyt kísérő foltsor pettyei megnyúltak, szinte sávvá értek össze. A tő sötét, füstös-fekete, a rajzolat határai elmosódottak. A szárnyakon helyenként fekete behintés, főként az erek mentén. A hátulsó szárnyának fonákján a középtér halványzöld, a tőtérben barnás behintés kiterjedtebb.

A Közép- és Dél Európától Közép-Ázsiáig elterjedt faj, Magyarországon Jósvafő környékén nedves patakvölgyekben és az Őrségben a leggyakoribb. Élőhelyei nedves síkvidéki és üde domb- és hegyvidéki nyílt területek. Síkvidéken többnyire láprétek, dombvidéken mocsárrétek és üde legelők, hegyvidéken dúsfüvű kaszálók, elsősorban tőzeges talajon.

Hernyójának tápnövénye nedves területeken pimpó fajok (Potentilla spp.), üde kaszálóréteken pedig a csabaire vérfű (Sanguisorba minor), előfordulhat még legyezőfű fajokon (Filipendula spp.) és ribiszke fajokon (Rubus spp.) és más vérfű fajokon (Sanguisorba spp.). Imágója június közepétől augusztus végéig, a rajzási csúcs július elejére esik.