Boloria selene

Az imágó csápja élesen, fekete-fehéren gyűrűzött. Elülső szárnya kissé kihegyesedik, az r₂ is az r₃₊₄₊₅ közös nyeléből ered, a hímeken nincsen androconium, a hátsó szárny sejtje nyitott. Hátulsó szárnyának fonákján a gyöngysort apró fekete pontok vagy ibolyás-barna kerek pontok és gyűrűk sora képviseli. A hátulsó szárnyának fonákján az apró fekete pontokból álló gyöngysor széles fahéjbarna szalagban foglal helyet, amely az m₂-cu₁ erek között megszakad. Egy, a felső szegélyen elhelyezkedő, továbbá a szárny közepén megtalálható nagy folt, valamint az m₂,₃ erek között megnyúlt folt és a szegélytér sapkafoltjai élénk ezüst- vagy ezüstfehér színűek, a sapkák hegyesek, egyszerűek. A középtér rajzolati elemei – a fent felsorolt ezüstfehér foltok kivételével – sárgák. Szárnyai felül élénk sárgásbarnák, fekete rajzolatuk éles, még a tőtérben is, ahol rendszerint igen kevés a fekete behintés. Legbiztosabb ismertetőjegye hátulsó szárnyak fonákjának tövén a vörös részen látható nagy fekete pötty.

Holarktikus faj, mely hazánkban mérsékelten meleg, nedves erdei tisztásokon, dombvidéki réteken, esetleg nyíltabb fenyvesekben fordul elő. Élőhelyei üde sík- és hegyvidéki gyepek, olykor ezek másodlagos formációi. Hernyójának tápnövényei ibolyafélék (Viola spp.). Imágója két nemzedékben repül, az első május június, második július augusztusban repül.

A fakó gyöngyházlepke hazánkban a Boloria euphrosynénél némileg gyakoribb. Mivel nedvességigénye alacsonyabb, ezért olyan , kevésbé nedves és hűvös területeken is meg tud telepedni, melyeken a Boloria selene nem, vagy csak időlegesen képes fennmaradni. A két rokon faj néhány helyen egyszerre repül. Országos szinten nem veszélyeztetett, ám állományai érzékenyek, ezért fokozott figyelmet és kíméletet érdemel.