Az imágó csápja élesen fekete-fehér gyűrűs, mint a fakó gyöngyházlepkéé (Boloria selene). Elülső szárnya kissé kihegyesedik, az r2 is az r3+4+5 közös nyeléből ered, a hímeken nincsen androconium, a hátsó szárny sejtje nyitott. Hátulsó szárnyának fonákján a többnyire fehér pupillájú, ibolyás-barna pettyekből álló gyöngysor élénksárga alapszínű szalagban foglal helyet, amelyet csak itt-ott tarkít némi fahéjbarna behintés. A tőtér mögött az ívelt szalag okkersárga csak a szárny közepén elhelyezkedő nagy megnyúlt folt ezüstös árnyalatú, a szegélytér foltjainak vörös sapkái helyesek, ibolyás-barnák, olykor rajzszög vagy ék alakúak. A tőtér és nagyrészt az okkersárga szalagot kívülről határoló terület ibolyás-piros. Szárnyai felül fakóbb és sötétebb vörösbarnák, mint a fakó gyöngyházlepkéé (Boloria selene), és a hátulsó szárny tőterén is terjedelmesebb fekete behintés van.
Holarktikus faj, mely csak Dél-Európa egyes részéről, valamint Japánból hiányzik. Magyarországon főként napos, füves erdei tisztásokon, ritkás erdőkben fordul elő. Noha országszerte elterjedt és számos más európai országban is megtalálható, igen érzékeny a káros emberi behatásokra (például az élőhely kiszárítására, vagy a levegőszennyezésre), ezért csak a jó természeti állapotó biotópokban tud hosszabb távon fennmaradni. Élőhelyei üde domb- és hegyvidéki gyepek, olykor ezek másodlagos formációi. Hernyójának tápnövényei ibolyafélék (Viola spp.). Imágója két nemzedékben repül, az első május június, második július augusztusban repül.