Asteroscopus syriaca decipulae

A Magyarországról (önálló fajként) leírt taxont eddig csak az ország néhány pontján gyűjtötték (Balaton-felvidék: Dörgicse és Vászoly környéke; Vértes-hg.: Várgesztes; Bükk-hg.: Kisgyőr; Zempléni-hg.: Makkoshotyka), első példányait a makkoshotykai fénycsapda fogta. A nevezéktani alfajtól sötétebb alapszínével, erősebb sötétszürkés behintésével és élesebb rajzolatával, valamint az ivarszervek bizonyos sajátságaiban tér el. Meleg, de viszonylag nedves középhegységi tölgyesekben, erdei tisztásokon, erdőszegélyekben él. Nősténye, hernyója csak az utóbbi években vált ismertté. Faunánk értékes, ritka tagja. Éjszaka repül, a mesterséges fény vonzza; egyes példányoktól eltekintve - melyek esetleg már szürkületkor is megjelennek a fény körül -késő éjjel, sokszor éjfél után és erős hidegben keresik fel a fényforrást. Egynemzedékes, október közepétől december elejéig repül. Peteként telel. Hernyója az előző fajéhoz igen hasonló, de oldalvonalát nem kiséri pirosas csík és a hátvonal finomabb, vékonyabb. Tápnövénye - nevelési kísérletek tanúsága szerint - a virágos kőris {Fraxinus ornus). Típuslelőhely: Magyarország, Makkoshotyka. [Ronkay&Ronkay, 2005]

Az imágó hátulsó szárnya fehéresszürke, élesen kirajzolódó feketés holdfolttal és szegélyvonallal. A fej és torszőrzet egyöntetű barnásszürke, a gallér és a válltakarók szegélye besötétülő. Az elülső szárny alapszíne világosszürke. A tővonal vékony, fekete, a keresztvonalak felszakadozóak, vízszintes fekete vonalkákra bontottak, a jellegzetes szálkás mintázat részét képezik. A hársfa-bundásbagolyhoz (Asteroscopus sphinx) nagyon hasonló, annál rendszerint karcsúbb, keskenyebb szárnyú, de az elülső szárny kékes árnyaltú, barnás fény nélkül, a külső keresztvonal erősebben ívelt, szinte mindig folytonos és alig hullámos.