Aricia artaxerxes issekutzi

Típuslelőhelye: Bánkút (Bükk, Magyarország). A Kárpátoktól a Balkán-félszigetig, majd Kis-Ázsiában egy-két helyen fordul elő. Angliában a törzsalak, az A. artexerxes artaxerxes honos, ami Skandináviában is él, és hibridizálódik az egész Óvilágban elterjedt A. artaxerxes inhonorával. Az Alpokbanaz A. artaxerxes allous helyettesíti, míg a Mediterráneum nyugati részében az A. artaxerxes montensis váltja fel. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 12-14 mm. A nős­tény elülső szárnya lekerekített, a hímé keskeny és hegyes. Mindkét ivar szárnyainak felszíne feketésbarna. Elülső szárnyukon a sejtvégi folt jól lát­ható. A hátulsó szegélyterében a narancssárga szalag redukálódott. A hím fonákja szürke, a nőstényé barnás árnyalatú. A szárnyak felszínén a narancssárga foltok a pél­dányok ötven százalékánál egyetlen apró foltocskára korlátozódnak vagy hi­ányoznak. Olykor szürkésfekete példányok is előkerülnek (f. czekelii). Egyetlen nemzedéke repül június végétől augusztus elejéig. Elsősorbanmészköves vidékek üde hegyi rétjein és sziklás lejtőin él. A hímek territóriumot tartanak, de táplálkozni kihúzódnak az utak, vágások szélére és a napsütötte ösvény nedves foltjain tömegesen szívogatnak. A nőstények keveset repülnek, petéiket a hernyó tápnövényére, a közönséges napvirágra (Helianthemum ovatum) helyezik. A növénytől nem repülnek nagy távolságra. A hernyó hangyagazdáiról nincs autentikus kárpát-medencei adat.

Hazánkban csak a Bükkben és a Jósvafő melletti Haragistyánál él. Élőhelyei hegyvidéki sovány gyepek, mészkedvelő sziklagyepek, pusztafüves lejtősztyepp- és erdőssztyepprétek. Hernyójának tápnövénye napvirág fajok (Helianthemum spp.), a bürök-gémorr (Erodium cicutarium), a gólyaorr fajok (Geranium spp.),különösen a piros gólyaorr (Geranium sanguineum). A hernyó mirmikofil életmódot folytat, de hangyagazdája egyelőre nem ismert. Imágója július elejétől augusztus végéig, a rajzási csúcs július közepére esik. A hímek revírt tartanak, a nőstények keveset repülnek.

Mindkét ivar szárnyainak felszíne nem sötét-, hanem feketésbarna vagy majdnem fekete, a vörös szalag a hímeken redukált, főleg csak a hátulsó szárnyon van 1-4 apró vörös folt. A nőstények vörös foltsora a hazai példányokon gyakran teljes. Mindkét ivar fonákján a szemfoltok viszonylag kisebbek, a hátulsó szárny töve kékes behintésű, a hím fonákja hidegszürke vagy halvány kávébarna, a nőstényé melegebb, sárgásbarna behintésű. Mindkét ivar belső ívfoltjai tompák, aprók, laposak, sapkaszerűek. A szárnyak színén lévő narancssárga foltok tekintetében mutatkozhat némi változékonyság.