Aricia agestis

Dél-Angliától és a Baszkföldtől Európán át Türkmenisztánig megtalálható, elterjedt továbbá a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában és a levantei térségben is. Északnyugat-Afrikában és az Ibériai-félsziget déli részén testvér­faja, az A. cramera helyettesíti. Hegyvidékeken csak a melegebb völgyekben hatol fel nagyobb magasságokig (például: Herkulesfürdő környéke). Az elülső szárny felső szegélyének hossza 11-12 mm. A nőstény elülső szárnya lekerekített, a hímé keskeny és hegyes. Mindkét ivar szárnyai­nak felszíne melegbarna. Elülső szárnyukon a sejtvégi folt jól látható. A hátul­só szegélyterének teljes hosszában narancssárga szalag díszlik. A hím fonákja hamvasszürke, a nőstényé barna, a szegélytér narancssárga szalagja széles, a foltok élénkvörhenyes színűek, rendszerint egymásba folynak. Az első nemzedék általában kisebb és sötétebb, kevesebb narancssárga folttal. A második nemzedék példányain legtöbbször az elülső szárny csúcsteréig húzódnak a foltok, egyes nőstényeken pedig mindkét szárny szegélyterét teljesen kitöltik (f. calida). Két, egyes években három, egymásba folyó nemzedé­ke van.Az első példányok már április közepén megjelennek, nőstényeket pedig még október végén is láthatunk. Minden száraz, füves élőhelyen előfordul, még bolygatott területeken, nagyvárosok parkjaiban és külterületeken is. Sík- és dombvidéken elterjedt, középhegységekben már lokális, míg maga­sabb területeken csak kivételesen fordul elő. A hímek territóriumot tartanak, de hajlamosak a kóborlásra, akárcsak a nőstények. A faj kis mérete miatt jól terjed a szél segítségével is, ezért könnyen kolonizál újabb területeket. Min­denféle virágokat látogatnak, a hímek sokszor tömegesen szívogatnak a ned­ves földön. A nőstény a hernyó tápnövényére petézik, ez elsősorbana bü­rökgémorr (Erodium cicutarium), ritkábban a molyhos napvirág (Helianthe­mum nummularium) vagy a szürke napvirág (H. canum). A hernyók hangya­gazdái Lasius és Myrmica fajok. Faunaterületünkön gyakorlati­lag mindenütt előfordul, a havasi zónát kivéve, nyár végén és ősszel az egyik leggyakoribb boglárkalepke.