A szárnyak fekete rajzolata igen szabályos, jellemző bélyege a hátulsó szárny fonákjának ibolyaszínű külső fele. A hímek alapszíne élénk vörösbarna, a nőstényeké bőr-sárga, a rajzolat fekete elemei élesen körvonalazottak, a gyöngysor foltjai kerekek, a hím androconiuma mérsékelten erős, a nőstény elülső szárnya csúcsa mögött élesen kirajzolódó kis fehér folt van. A hátulsó szárny fonákjának külső fele a tő felé halványodó, pirosas-ibolya, némi ezüstös vagy deres fénnyel, mögötte az érközökben kis fehér, téglalap alakú foltocskák vagy vonalak vannak, amelyek nem annyira harántsávot, mint inkább ráncot alkotnak. A szárny belső fele sárgászöld, a benne végig futó kettő szaggatott harántvonal rozsdavörös, a szárny külső felének rajzolati elemei igen elmosódottak, a felszín mintázata üt át rajta. Jó határozó bélyeg: hátulsó szárnya fonákját jellegzetes szakadozott fehér vonal osztja egy sárga belső, és egy ibolyás külső részre.
Eme ázsiai faj Németországban, Lengyelországba és Magyarországon éri el elterjedésének nyugati határát. Hazánkba a Zempléni-hegység egyes völgyeiben és a Bükkben található meg. Élőhelyei üde lomboserdők, elsősorban tölgy-kőris-szil ligetek, domb- és hegyvidéki égerligetek és üde gyertyános tölgyesek. Állományai ingadoznak, egyes években elterjedésének peremterületein nagyobb populációi tenyésznek, amelyek egy idő után kipusztulnak. Hernyójának tápnövénye különböző ibolya fajok (Viola spp.). Imágója június közepe és augusztus vége között repül, a rajzási csúcs július közepére esik.