A Palearktikum déli területein, Dél-Európától Mandzsúriáig elterjedt faj, Közép-Európa nagy részéről azonban kipusztult, Magyarországon biztos állományai már csak a Duna-Tisza közi homokvidékeken vannak. Egyetlen nemzedéke rövid ideig repül április közepétől május elejéig. Hernyója polifág, kutyatej, üröm, cickafark, útifű, pitypang, kakukfű, lórom, sóska és egyéb lágyszárúakat fogyaszt. A lárva nyár végétől, majd áttelelést követően kora tavasszal táplálkozik.
A potrohvég és a hasoldal fekete. A test, a lábak és a csáp is fekete, a gallér pereme, a potroh hátoldalán lévő két csík és a hím elülső combjai pirosak. A hím szárnyai jóval hegyesebbek, szögletesebbek, mint a nőstényé, mely potroha hosszabb és vaskosabb. Az elülső szárny fénylő fekete, némi vörösbarna csillogással, rajta 5 széles, többé-kevésbé ferde, fehér keresztsáv van. A sávok változatosak lehetnek, a szegélytér két sávja szinte mindig "H" alakban összeolvad. A sávok kerete sárgásbarnák. A hátulsó szárny élénk kárminpiros, a nősténynél jóval tömöttebb, mélyebb tónusú, a holdfolt és a keresztsáv, valamint a rojt fekete. A keresztsáv sokszor foltokká szakadozik.