Viszonylag széles elterjedésű mediterrán faj, areájának pontos behatárolását - többek között -taxonómiai problémák is nehezítik. Eldöntetlen kérdés, vajon egy polimorf holomediterrán fajról van szó, melynek egyazon helyen két eltérő megjelenésű alakja is lehet, vagy pedig két igen közel rokon (egy atlanto-mediterrán és egy pontomediteiTán) faj honos Európában, melyek areája részben átfedő. A kérdés mikroszisztematikai elemzést igényei jelenlegi ismereteink alapján célszerűbb a lutulenta és a lueneburgensis taxonokat önálló fajokként kezelni. Ezesetben a lutulenta elterjedési súlypontja a Mediterráneum keleti medencéjére tevődik, egészen a Kaukázus északkeleti lábánál fekvő sztyeppfoltokig terjed. A száraz, meleg gyepterületek és bokorerdők, homoki és sziki rétek, pusztafüves lejtők állata. Hazánkban szinte mindenütt előfordul, nagyobb egyedszámban a meleg, száraz, teljesen be nem erdősült területeken gyűjthető. A mesterséges fény vonzza, a csalétket csak ritkán keresi fel. Egyetlen nemzedéke augusztus végétől október közepéig repül. Hernyója zöld, erős rózsaszín behintéssel. Hátvonala a negyedik szelvénytől induló, világos, benne szelvényenként egy sötét folttal. A fej és a nyakpajzs fűzöld. Hernyóként telel, júniusban bábozódik. Tápnövényei apró kétszikűek és félcserjék (pl. Myosotis, Stellaria, Holosteum, Rumex, Genista és Sarothamnus-fajok. (= electrica FABRICIUS, 1794; fuscus HAWORTH, 1803; consimilis STEPHENS, 1829; orthostigma STEPHENS, 1829; tripuncta FREYER, 1848; aterrima WARNECKE, 1936; filigramma HEYDEMANN, 1942; sodata KOVÁCS, 1951). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. [Ronkay&Ronkay, 2005]