Aporia crataegi

Észak-Afrikától Európán és Ázsia mérsékelt övi területein át Koreáig és Japánig elterjedt. A Himalájában és Kína kontinentá­lis vidékein számos rokona él. Európában a genus egyedüli képviselője. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 27-35 mm. A káposzta fehérlepke mellett a legnagyobb hazai fehérlepke. Teljesen fehér, erei feketék, finom hálórajzolatot kölcsönözve a szárnyaknak. A nőstények elülső szárnyának jelentős része pikkelytelen, ezért áttetsző. A hímeken  kiterjedtebb a pikkelyezettség, rendszerint csak a csúcstér áttetsző. Olykor előfordulnak egészen szürke, melanisztikus példányok. Egyes esetekben a szárnyak fonákja rózsásvörhenyes színű, ameIyet a megporzott virágok odaragadt pollenjei okoznak. Az irodalom (Fauna Hungariae) által említett ssp. transiens a törzsalak szubjektív szinonimja. Egyes években egészen megritkul, majd bizonyos területeken néhol tömeges (pl. a 80-as évek végén a Bükk hegység lábánál), és ennek nyomán az elvándorolt egyedek újra benépesítik azokat a helyeket, ahonnan a faj időközben eltűnt. A vegyszeres védekezés miatt állománya egyes vidé­keken erősen megcsappanhat. A galagonyalepke néhány évtizeddel ezelőtt még kártevő faj volt, azóta azonban kissé megritkult (noha az Alföldön egyes években megfigyelhető tömeges elszaporodása, amikor gyümölcsösökben kártevő is lehet). Országszerte előfordul, de jellemzően nem tömeges. Repülése közben szárnylemezei "zizegő" hangot adnak. Kiválóan repül, ezért kóbor egyedei szinte bárhol felbukkanhatnak. Egyetlen nemzedéke júniusban repül