A Közép- és Dél-Európában elterjedt faj keleten Kurdisztán és Dagesztán területén is előfordul. A magyarországi populációk megegyeznek a törzsalakkal. hazánkban országszerte elterjedt, erdős helyeken gyakori. Egyetlen nemzedéke II-től IV-ig repül. Hernyója hasonlít a Phigalia pilosaria DENIS & SCHIFFERMÜLLER hernyójához. Elsősorban tölgyön, de más lombosfákon is él. Bábja telel át.
Változata:
Elülső szárnyának színe nem barna (vagy sárgásbarna), hanem szürkésbarna, egyes példányoké egészen sötét. A szegélytér világosszürke, élesen elüt a szárny többi részétől. A középteret határoló harántsávok sötétszürkék, jóval sötétebbek, mint az alapszín. A hátulsó szárnyak világos szürkéssárgák, a középteret határoló sáv jól kivehető. A szárnyak fonákja világos szürkéssárga, az elülső szárnyak szegélyterei és a hátulsó szárnyak szürkésfehérek. A rajzolati elemek a fonákon élesek. A fejet és a tort sárgásszürke, a potrohot szürkésbarna szőrzet borítja. A hím ivarszerv felépítésében lényeges különbség, hogy míg a törzsalak valváin átlag 8-8, addig ennél a formánál legtöbbször 4-4 tüske van. Eddig csak Bulgáriában, valamint az Isztriai-félszigeten gyűjtötték kora tavasszal (III.). Nem kizárt, hogy Magyarország déli, délnyugati vagy délkeleti részén is előfordul [ssp.popovi VOJNITS, 1972]