A nem legnagyobb elterjedési! faja, a Brit-szigetektől (ssp. olivacea STEPHENS, 1831) a Távol-Keletig terjedt, és észak felé is magasra elhatol, Skandinávia nagy részéről kimutatták. Magyarországon szórványosan sokfelé megtalálták, jellemző élőhelyei meleg, száraz mészkő- és dolomit-sziklagyepek, hegyi rétek és erdőszegélyek; sehol sem gyakori. Egyetlen nemzedéke augusztus közepén jelenik meg és október elejéig repül; a mesterséges fény és a csalétek is vonzza. Nappal rendszerint köveken, sziklákon pihen, de frissen kelt példányai olykor fatörzseken szárít-koznak. Hernyója nyúlánk, fűzöld, finom sárgás behintéssel. Mellékhátvonala élesen kirajzolt, vékony fehér csík. Oldalvonala széles, krétafehér, ritkán sárgásfehér is lehet. Feje a test színével megegyező zöld. Laza szövedékben, levelek között bábozódik. Peteként telel. Lágyszárúakon polifág. Típuslelőhely: Európa (= suffusa ROBSON, 1891). [Ronkay&Ronkay, 2005]