Anthocharis gruneri

Elterjedése: Macedóniától a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsián át a Kaukázusig és Irán északi vidékéig, délebbre Szíriáig. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 15-20 mm. A hím elülső szárnyának felszínén a „hajnalpírfolt” kevésbé élénk színű, benne nagyobbacska sejtvégi folt látható. A szárnyának felszíne sárgás; a hátulsó szárny fonákja fehér, sárga csúccsal, illetve zöldes márványozottsággal. A nőstényről hiányzik a „hajnalpírfolt", de sejtvégi foltja és a szárnycsúcs szürke behintése jóval nagyobb. Nem különösebben változékony faj. Egyetlen nemzedéke március végétől június elejéig repül. Élőhelye: sziklás hegyoldalak, köves, kiszáradt pa­takmedrek. Hernyójának tápnövénye a Balkán-félszigeten a sulyoktáska (Aethionema saxatile), ami nálunk dolomit-sziklagyepekben, sziklás lejtőkön helyenként gyakori. Egyetlen hazai példánya ismeretes, amit Budapest környékén gyűjtöttek. Mivel a lelőhely (Budaörs: Odvas-hegy) közel van ahhoz az úthoz, ahol a Kárpát-medence legjelentősebb száraz tranzitforgalma zajlik, nagy a valószínűsége, hogy a példány a Balkán-félszigetről vagy Kis-Ázsiából került faunaterületünkre. A faj honosságát nem sikerült bizonyítani.