Atlanto-mediterrán faj, Nyugat-Európától az Ural hegység lábáig terjedt el, de keleti areája erősen szaggatott. Magyarországon csak a Dunántúl nyugati és középső részéről ismerjük: Vendvidék, Uzsa környéke és az Ábrahámhegy-Salföld közötti csarabosok. Igen lokális, nappal Calluna virágokon táplálkozik, a mesterséges fény vonzza. A hazai populációk megegyeznek a nevezéktani alfajjal. Kétnemzedékes, május közepétől július elejéig és július végétől augusztus végéig repül. Hernyója fűzöld, hát- és mellékhátvonala fehéres, a vonalak belső oldala sötétszürkével árnyékolt. Feje világosbarna. Bábként telel. Tápnövényei erikafélék, mindenekelőtt a csarab {Calluna vulgaris). (= ericae HUFNAGEL, 1766). Típuslelőhely: Svédország. [Ronkay&Ronkay, 2005]
A torszőrzet az elülső szárny alapszínével megegyező színű, fehéres mintázati elemekkel erősen tagolt. Potroha fekete, hosszú sárga fedőszőrökkel, a szelvényhatárokon sárga gyűrűvel. Az elülső szárny pirosasbarna vagy porfirvörös, bonyolult rajzolatú. Keresztvonalai élesek, kettősek, a hullámvonal fehéres. A körfolt kicsi, gyakran egészen kerek, a vesefolt nagy, az alapszínnél sötétebb. A rojt tővonala éles, feketésbarna, a rojt rózsaszínes árnyalatú, fekete foltokkal tagolt. A hátulsó szárny belső tere narancssárga, széles fekete szegéllyel, a rojt sárgásfehér.