Albocosta musiva

A Palearktikumban szélesen elterjedt, Nyugat-Európától az Urálon át Mongóliáig húzódó areájú fajt Magyarországon csupán az északkeleti országrészben találták meg. Eddig csak az Aggteleki-karsztról, a Zempléni-hegységből és az Esztramosról ismerjük (stabil populációja csak Jósvafő környékén honos). Az európai populációk, köztük a hazaiak is csak csekély mértékben különböznek egymástól, míg a kaukázusi, közép- és belső-ázsiai alakok jól elkülönülő földrajzi alfajokat képeznek. A mesterséges fény erősen vonzza, olykor a csalétket is felkeresi. Egynem-edékes faj, július közepétől szeptember végéig repül; aestivációs időszaka viszonylag rövid. A hernyó lágyszárúakon él, tápnövényei főleg fészkesvirágzatúak, elsősorban Cirsium és Centaurea-fajok. Fiatal hernyóként telel, bábozódáskor a talajba húzódik. Típuslelőhely: Európa. [Ronkay&Ronkay, 2005]

Az elülső szárny mély pirosasbarna, az elülső szegély mentén széles sárgásfehér sávval. A fej és a tor pirosasbarna, a gallér fehéres tövi és fekete csúcsi sávja igen széles, élesen elkülönülő. Az elülső szárny hosszú és keskeny, csúcsa lekerekített. A kettős keresztvonalak alig kivehetőek, inkább világos kitöltésük. A szegélycsík igen széles, finom hosszanti bordázattal, alatta a szárnytőtől a vesefoltig tartó, szakadozott, fekete sáv fut. A vesefolt nagy, fehéres keretű és kékes vagy ólomszürke magvú. A csapfolt hiányzik, a hullámvonal homályos. A hím hátsó szárnya sárgás fényű fehér, a keskeny szegély sárgásbarna. A nőstény hátsó szárnya sötétebb árnyalatú, szegélytere szélesebb.