A Palearktikum nyugati részében honos faj a Földközi-tenger medencéjének délnyugati részétől az Uraiig illetve Kis-Ázsiáig (ssp. schreieri HACKER & WEIGERT, 1986) és a Kopet-Dag hegységig terjedt el, északon csaknem a sarkkörig hatol. Hűvös, nedves élőhelyeket, hegyi patakvölgyeket, síkvidéki láp- és mocsárerdőket, fűzlápokat kedvel. Elterjedése lokális és egyedszáma - Északnyugat- és Nyugat-Európától eltekintve - sehol sem magas. Szeptember elejétől november elejéig repül, mind a mesterséges fényt, mind a csalétket kedveli. Hernyója fiatalon halvány kékesszürke, fehér hátvonallal és fehéresszürke hasoldallal. Az utolsó vedlés után sötétkék vagy barnásszürke, a hát- és mellékhátvonal kifejezetten halvány, fehéres. A pontszemölcsök fehérek, fekete keretűek, oldalvonala széles fehéresszürke. Nyakpajzsa barna, három fehéres vonalkával. Peteként telel. Tápnövényei elsősorban Salix, továbbá Alnus, Popidus és Vaccinium fajok. Típuslelőhely: Svédország (= hippophaes GOEZE, 1781). [Ronkay&Ronkay, 2005]